A válasz arra, hogy mikor hívjuk a 94-et, igen egyszerű: mindig, amikor a beteg, vagy a sérült, vagy annak környezete úgy ítéli meg, hogy az adott helyzetben és helyen kizárólag a Mentőszolgálat nyújthat segítséget.

A második kérdés az, hogy mit tesz a szolgálat diszpécsere (aki külön erre a tevékenységre képzett egészségügyi technikus) a telefonhívást követően: tanácsot ad, kiküldi a szállító csoportot, kiküldi az egyszerű orvoscsoportot, vagy az újjáélesztési csoportot.

Annak érdekében, hogy a diszpécser – szolgálatvezető a megfelelő és a leghatékonyabb megoldást válassza, tájékozódnia kell alapvető szinten arról, hogy ki a beteg vagy a sérült, pontosan hol van (ház. lakás, közterület, városon kívül...) és a betegségről vagy a sérülésről is tájékoztatni kell (sérülés fajtája és körülményei).

A pánik kiváltotta hívásoknál gyakran elfelejtik közölni a lakcímet – megszakad a kapcsolat mielőtt még a diszpécser feltenné a kérdést, hogy hova küldje a megfelelő csoportot. A hasonló hibák elkerülése érdekében a legjobb, ha rögtön a telefonhívás kezdetén közöljük ezt az alapvető adatot, és ha a pontos címet nem is mondjuk meg, a regisztrofonról – a hívásokat rögzítő berendezésről – a diszpécser rövid idő alatt értesülhet a pontos elhelyezkedésről.

A cím megadása után el kell mondanunk, kiről van szó: név , vezetéknév, születési év, az utcán vagy más közterületen talált ismeretlen (általában eszméletlen) személyek esetében pedig a sérült vagy beteg nemét és megközelítő életkorát.

Részben megértjük az elégedetlenséget, melyet az vált ki, hogy a diszpécser az életkor felől érdeklődik – ez a szolgálat számára egyrészt a felismerést másrészt pedig a megfelelő döntés meghozatalát segíti elő, mert némely esetben bizonyos életkor esetében természetesnek mondható egy panasz, amely más életkorú páciens esetében komoly veszélyt jelent.

Ezek után röviden le kell írnunk a sérült vagy beteg panaszát, a sérülés esetében a körülményeket, azaz a sérült vagy páciens életfunkcióit – eszméleténél van-e, lélegzik-e, van-e pulzusa. A (közterületen talált) ismeretlen személyek esetében ennek megállapításához oda kell mennünk a sérülhöz (beteghez).

Egy példa a mellkas közepében fellépő fájdalom miatti hívásra:

A Livadska utca 305-ben Péter Péter, aki 47 éves 10 perce erős fájdalmat érez a mellkasában. Korábban nem volt beteg, nem szed gyógyszereket

A hívás akár tíz másodperc alatt befejezhető, és minden fontos adatot elmondtunk. Az ilyen hívás után a diszpécser megfelelő döntést tud hozni, hogy milyen beavatkozásra van szükség

A pánik nélküli hívás esetén a diszpécser még a beszélgetés közben értesítheti a megfelelő csoportot, hogy induljon el a megfelelő címre, és további kérdéseket tehet fel, tanácsot adhat, hogy miként segíthetnek a jelenlévők a betegen vagy a sérültön. Ennek óriási jelentősége van, ha a sérültnek, betegnek leáll a szívműködése, és akinél ez teljesen váratlanul történik meg.

Végül hangsúlyozni kell, hogy a Mentőszolgálat rendelkezik hívószám-felismerő rendszerrel. A hamis riasztások (a Mentőszolgálat tevékenységével történő visszaélés) miatt a diszpécser minden rejtett számról érkező mobilhívás esetén kérheti, hogy a hívó fél engedélyezze, hogy láthatóvá váljon a száma, ugyanis ellenkező esetben a hívást nem veszik figyelembe.